Ki felel a fedezetért / árrésért?

2013. Május 21.

Legtöbb magyar kkv a fedezetből él. Kereskedő cégeknél ezt árrésnek hívjuk. Ezt úgy kapjuk, hogy egyszerűen a nettó árbevételből levonjuk a közvetlen nettó költségeket (ezek között a közvetlen béreket felbruttósítva a cég közterheivel is). Kisvállalati körökben gyakran hallom, hogy ezt pongyolán „nyereségnek” nevezik, ami teljesen hibás szóhasználat! Hosszú kontrolling szakirodalma van annak, hogy miért a fedezetet (árrést) kell a gazdálkodás középpontjába tenni erős piaci verseny esetén. Ma Magyarországon a kkv szektorban ez a jellemző, az ellenkezőjével (monopolhelyzet) nem is foglalkozom.

Közvetlenek azok a költségek, amelyek konkrétan az áru vagy szolgáltatás előállításával közvetlenül kapcsolatosak: gyártás, szerelés, bolti kiszolgálás, tanítás, hajvágás, falazás, alapanyag, alkatrész ára, a termék gyártatásának alvállalkozói költségei, norma szerinti segédanyag (ha van méréssel megalapozott, megbízható norma, ha nincs, akkor ez közvetett költség, amit nem veszünk figyelembe).

Ki felel tehát a megfelelő mértékű fedezetért? Elsősorban az értékesítési vezető, de láttuk, hogy az anyagbeszerző is tud tenni ezért, ha olcsón szerzi be az anyagokat. A kooperációs vezető az olcsó gyártatással, a termelés előkészítő a hatékony termelési tervekkel, a termelési vezető a rendelkezésre álló munkaerő és gépek termelékeny kihasználásával, a logisztikai vezető a raktározási és szállítási költségek alacsonyan tartásával, az értékesítők a jó áron megköthető üzleteket hozásával tudják növelni a fedezetet. A fedezet a kkv-k szent grálja: mindenkinek ezért kell tevékenykednie.

Legnagyobb hatása azonban erre általában az árengedményeknek, értékesítési külön költségeknek (promócióknak) van. Ezért az értékesítők mozgóbérét az árréstől kell nagy mértékben függővé tenni, minden ettől eltérő ösztönzési rendszer csak tévútra visz vagy ésszerűtlen árengedmények, promóciók, korrupciós megvesztegetési pénzek erőltetéséhez vezet.

« Vissza a tippekhez