Hogyan kezeljük a dolgozói károkozást?

2013. Április 22.

Jó munkaköri leírások, folyamatleírások, minőségi előírások kellenek. Ezekben azt is elő kell írni, hogy mi van akkor, ha nem olyanra sikeredik az eredmény (termék, szolgáltatás, állapot), mint amit a munkáltató elvár. Ha minden tényező adott volt a jó munkához, akkor bizony ezzel a munkavállaló kárt okozott (elpazarolta az anyagot, elfecsérelte az időt, rontotta a cégbe vetett vevői bizalmat, többletmunkára kényszerítette a munkafolyamatban következő embert stb.), s ezért jogos kártérítést követelni. A kártérítés követelését meg már a Munka Törvénykönyve sem tiltja.

A kártérítéseknek lehet egy táblázata, ami a mértéktől függően előír fix kártérítési összegeket - ami azonban soha nem lehet nagyobb, mint a kár mértéke. Ez nem is cél, hanem már az nagy eredmény, ha ezzel a teljes felelőtlenség állapotából egy fokozatos figyelmeztetéses rendszerbe el tudunk jutni, amikor nem kell rögtön a kirúgás eszközéhez folyamodni. El szoktam még azt is mondani, hogy akinek egyébként kiválóak az eredményei, azoknál nyugodtan el lehet engedni egy-két ilyen kártérítést, hiszen ők sokszorosan megtermelték már ezt haszonban.

Na, egy ilyen rendszernek a kidolgozása is ebben a részlegben célszerű (a működtetés már egy szinttel beljebb, illetve a vezetők által javasolt).

Biztosan elkerülhetők a munkaügyi perek, ha a kártérítést nem a fix fizetésből vonjuk le, hanem a mozgóbér összegét csökkentjük vele. A kártérítés a fix jövedelemből is levonható, de ilyenkor a munkaadónak kell bizonyítania, hogy valóban annyi a kára és a bizonyítás összege gyakran sokszorosan meghaladja a kár mértékét, így nem éri meg ezzel foglalkozni. Aki meg annyira alul teljesíti a normáit, hogy rendszeresen nincs mozgóbére, azt nem érdemes megtartani – pláne, ha még folyton kárt is okoz.

« Vissza a tippekhez